Another Love 1.

Another Love1.fejezet: " Mivan? "

Sarah:

Úgy felnőni, hogy az embernek semmi gondja, baja nincs. Megvan mindene, a szülei együtt vannak, szép ház, elit iskola, jó jegyek, kiváló magatartás.
Mint egy hercegnő, olyan voltam.
-Sarah, gyere! Kész a vacsora!
-Igen is! - szaladtam lefelé. Éppen egy üzleti kaja folyik nálunk.
Apa egy zenei cégnél dolgozik és elvileg most lenne egy új bandba, akit szponzorálnia kellene.
-Jó estét! - léptem be mosoloygva a nappaliba.
-Na, akkor asztalhoz is ülhetünk! - kelt fel apa, majd mindenki bement a konyhába.
-És mondja kérem, milyen zenét játszanak a fiúk?
-Most elég nagy divat, kicsit punkos, rockos.
-Hm... Ha belegondolok én is mekkora Metallica fan voltam . -mosolyodott el apa. - De azok az idők már elszálltak. És hát mi is öregszünk!
-Jaj apa! - ráztam meg a fejem mosolyogva.
-Mi is  a nevük?
-Avenged Sevenfold. Egy kezdő banda.
-Milyen korosztály?
-A legidősebb most 18, de amúgy ez a körösztály körül vannak.
-Na, az egy szép életkor! - mosolygott anya. - Sarah is most lesz 18 a napokban!
-Ó, gratulálok.
-Köszönöm! - bólintottam mosolyogva.
Miután véget ért a vacsi felmentem, letusoltam és ágyba vágtam maga. A fejemben már megszületett minden egyes kis részlet a születésnapomról. Semmi sem ronthatja el!


~

Mivel Juliet (az egyik barátnőm) nem tudott volna ott lenni a születésnapomon, tartottunk egy elő-szülinapi-bulit.
-Hova menjünk? - dobtam fel a kérdést.
-Üljünk be egy kocsmába?
-Mi? Kocsma? Te magadnál vagy? - förmedt rá mindenki.
-Igen, most gondolj bele! Eszméletlen sok jó arc van, akiket nem is ismerünk. Kicsit aljasodjunk már le!
-Na jó... - forgattam szemeimet. - Gyerünk egy kocsmába! - ültünk be mindannyian Ulrich, a személyes sorfőröm mögé. - Drága Ulrich, egy kocsmába szeretnénk menni!
-Kocsma? Ilyen hölgyeknek?
-Külön kívánság! - vontam meg a vállam.

~

-Na jó, ez elég aljas? - szálltam ki a kocsiból egy elég koszos kocsmánál.
-Ne legyél passzív! - szállt ki vigyorogva Juliet, mögött Hannah és Gina.
-Essünk túl rajta! - csapta össze tenyereit Gina izgatottan.
-Gyerünk! - forgattam meg a szemeimet, majd benyitottam.
Kocsma szag, cigifüst, alkoholisták sorozata a pultnál. Öregek, fiatalok, punkok. Egy közülünk való sem volt ott.
Leültünk a legtávolabbi boxba és mindenki rendelt magának valami laza piát.

Már a hatodik körnél tartottunk és elég bátornak éreztem magam, hogy egyedül menjek a pulthoz kérni mindenkinek piát.
-Helló! - vigyorogtam a csapos srácra.
-Szia! - mosolygott rám szélesen.
-Még 6 vodkát légyszi! - néztem oldalra, ahonnan csak egy betorzult, nem éppen józan arcú tag indult felém.
-Vigyázz! - rántott el egy erős, kitetovált kar.
-Menj már! - csaptam rá a tag kezére. - Ne nyúlkáj hozzám a mocskos ujjaiddal!
Rühellem. Utálom. Nem bírom ha valaki hozzám ér, főleg egy ilyen helyen, egy ilyen lezüllött gyerek.
-Hogy mi van? - nézett rám a srác. - Megmentettelek egy részeg pasastól, aki a fejedhez akart vágni egy sörösüveget! - emelte fel a hangját.
-Á, inkább ne is szólj semmit! - ráztam meg a fejemet mérges arccal. - Talán még az is jobb lett volna.
-Hisztis picsa! - bágta a fejemhez.
-Bunkó seggfej! - indultam el az asztalunk felé. - Lányok, menjünk már innen! - kiabáltam oda.
-Ki a lovag? - méregette Hannah.
-Egy tapló senki.
-Sarah? Sarah Neumann? Nem is tudtam hogy itt vagy!
-Candy? - néztem a pultos lányra.
Candy egy általános sulis barátnőm volt.
-Neumann? - nézett rám a srác, aki "megmentett".
-Igen, mi bajod? - mértem végig. Csak kikerekedett szemekkel nézett rám. - Most meg mi van?
-A te apád fog minket szponzorálni?
-Avenged Sevenfold? - néztem rá lesokkolva. - Jézusom, erről hallani sem akarok! - emeltem fel kezeimet, majd kisiettem.
Ennél jobb estém már nem is lehet...
-Lányok én hazamentem!
-Mi? De most miért?
-Fáj a fejem, fáradt vagyok. Majd bepótoljuk! - ölelgettem körbe mindenkit. - Na sziasztok!


~

-Kincsem... lenne itt valami. - ültetett le anya a konyhába.
-Igen?
-Tudod apád új bandája.
-Mi van velük?
-Mivel egy elég neves cégnél van apád... nem hagyhatjuk, hogy a fiúkák egy közép szintű iskolába járjanak.
-Tessék? - kezdtem kicsit begurulni.
-Holnaptól veled fognak egy iskolába járni! - próbált mosolyogni anya.
-Nem! Anya, nem! - csptam az asztalra.
-Ezt hogy érted?
-Nem húzhatom le a népszerűségemet, holmi bandákkal. Tudod te mennyi erőfesztésem volt ebben az egészben? - emeltem fel a hangom.
-Jaj Sarah, ne legyél ilyen öntelt!
-Nem anya, nem vagyok az. Oda akarnak járni ahova én? Akkor csinálják, de NÉLKÜLEM! Nem akarom pont a születésnapomon egy banda suttyó társaságát! - indultam felfelé.
-Kincsem! - szólt utánam anya.
-A műveletlenség szégyen!
-De nem is láttad őket!
-Dehogyisnem... éppen eleget!