AL. 2.

2.fejezet: "  Nem mondanám..."

Sarah:

-Hol. Van. Ulrich? - kérdeztem idegesen anyát.

-Elment a fiúkért.

-Remek, akkor most már fuvarozzuk is őket? Mi lett belőlünk? Szeretetszolgálat?

-Ne legyél már ilyen passzív! Fogadd el! - bökte meg a vállam, mire kintről duda hallatszott. - Na! Szia anya, majd jövök! - pusziltam meg.

-Sok szerencsét drágám! - puszilt körbe.

-Köszi! - intettem, majd beültem előre.

Kizárt hogy velük egy légtérben utazzak.

-Reggelt Ulrich!

-Jó reggelt kisasszony! - mosolygott rám a sorfőr.

-Jó reggelt Sarah! - köszönt egyszerre mindenki.

-Jobbat! - néztem hátra fintorogva. Egyből kiszúrtam a magas gyereket, aki inkább csak kifelé bambult az ablakon. - Igyekezzünk, mert nem fogok egy késést elviselni! - sóhajtottam egy hatalmasat.

~

-Na jó! - álltam meg az iskola bejárata előtt, a fiúkkal szemben. - Először is. Külön leszünk. Egyfolytában! Nem eshet csorba a nevemen, főleg nem miattatok! - néztem a magas gyerekre. - Próbáljatok meg normálisak, ismétlem NORMÁLISAK lenni és nem leégetni! Amúgy a suli könnyen bejárható, az első óránk rögtön a főépületben lesz. 

-Szia Sarah és... - szaladt oda Gina.

-Matt.

-Zacky.

-Brian.

-Jimmy.

-Szaisztok! Akkor ők a banda? - mosolygott ám Gina. - Nem mondtad hogy ilyen helyesek. - próbált suttogni, de nagyon nem ment neki.

-Ne álltasd magad! - fordultam meg kényesen, majd elindultam.

Jimmy:

-Mindig ilyen hisztis?

-Hát... a nap 24 órájában igen. - mosolygott ránk Gina. - De amúgy rendes lány, csak lassan kezdi elvenni az eszét a hírnév. Sürgősen kezdjetek valamit vele!

-Engem így is utál, mit tehetnék? - vontam meg a vállam.

-Ismerjétek meg, nincs vele amúgy semmi baj, csak tapasztalatlan.

-Na az látszik! - bólintott Matt.

-Gyerünk, mert elkésünk! - nézett körbe Zack zavartan.
-Gyertek, elvezetlek titeket a suliba. 

-Legalább te normális vagy... - jegyeztem meg halkan.
-Mondom, Sarah is jó ember!

-Erre viszont kíváncsi vagyok! - nevetett fel Brian, majd megláttuk Sarah-t és egy fiú csókolózni, elég intenzíven.
-Á, igen... az alfahím. - sóhajtott fel Zack.
-Egy seggarc! - jegyezte meg Gina. - Szerintem Sarah csak a hírnév miatt van vele!
-Mint ahogy minden picsa! - vonta meg vállát Matt értetlenül.
-Ja, de ott csalja meg, ahol csak tudja.
-És tűri?
-Mindenki tudja, csak ő nem. - rázta meg fejét Gina, sóhajtozva. - Na jó, párat igen, de amúgy nem nagyon...
-És miért nem mondjátok el neki?
-Összetörne és akkora hisztit rendezne, hogy az ti EL SEM HINNÉTEK!
-Van benne valami... - jegyeztem meg halkan.
-Szóval. - köszörülte meg torkát Gina. - Ez az udvar. Gyíkok, berosszult arcok, drogosok, és a sznobok. - sóhajtott egyet, majd megigazította hosszú, barna haját.
-Ééééés te melyikhez tartozol? - nézett rá Matt.
-Egyikhez sem sorolnám magam. Én olyan "magányos farkas" vagyok, de viszont ha vagyok valakivel, akkor is Sarah az az ember. Nem az, mindenkivel jóban vagyok, csak én nem viselem az ilyen "kasztrendszereket".
-Tehát értelmes vagy? - nézett az égre értetlenül Matt, mire mindenki felnevetett.
-Ez azért kicsit túlzás, de igen... - nevetett fel a lány.

-Na, de menjünk már mert kezdődik az óra! - léptünk be a főépületbe. - A ti szekrényetek a 111, 112, 113, 114.  - osztotta ki a kulcsokat. - Közvetlen az állandó termünk előtt van. Ez a főépület. Még 3 másik van, mindegyik 2 szintes. A csarnok ennek az épületnek a végében van. Egész nagy és tartozik hozzá egy hatalmas szertár, ami igazából egy vészkijárat és pincelejáró is egyben.
-Ennyit meg sem tudok jegyezni egyszerre! - nézett körbe Brian.
-Nincs kedvem bemenni órára! - nyögte Matt. - És ez a ruha is kényelmetlen!
-Pedig ez kötelező. - nyitott be az egyik terembe Gina mosolyogva.