WWNFY 5. 16.

se5.
16.fejezet: " Elég kínos volt... "

Mary:

-Izgulsz?
-Szerintem ezt meg sem kellene kérdezned! - rázta meg a fejét Syn, mikor már szálltunk le a gépről.
-Nem lesz semmi baj, csak add magad!
-Próbálkozom. - vett egy mély levegőt.
Megláttuk anyáékat és én azonnal odarohantam.
-Szia kicsim! - puszilt körbe anya.
-Apa? - álltam elé. Nem szólt semmit, csak magához ölelt.
Csoda... ennyi év után meg is ölel?
-És minden bizonnyal, te vagy Brian! - mosolygott rá anyám, de Syn nem értett belőle természetesen semmit.
-Brian, ő itt anya és apa.
-Jó napot! - mondta Syn magyarul, vigyorogva.
-Szia! - puszilta meg anya, majd kezet fogott az öreggel is.
-Tesó, hol van? - néztem körbe kicsit értetlenül.
-Dolgozik még, de ha haza érünk, már otthon lesz.
-Na, okés! Merre van a kocsi?
-Gyertek, siessünk haza! - mosolygott ránk anya.
-Kicsim, ez így nem lesz jó! - fogta meg Brian a kezem.
-Nyugi, majd fordítok.
-Nem, apád már most megölt a szemeivel.
-Hát..
-Hát? - kérdezte kiakadva. - Csak éljem túl ezt a három napot!
-Semmi probléma nem lesz!

~

Egész úton beszélgettünk, meséltem a koncertekről, hogy mennyi minden volt és persze a kínosabb, depisebb részeket hanyagoltam.
Brian itt-ott zavartan nézett, hiszen csak pár mondatot és fogalmat tanítottam meg neki.
Hegyek, dombok, mezők, tanyák, vadállatok... Már annyira hiányzott minden, és végre itthon lehetek ismét. Kalifornia a nyüzsgés, a pörgés a sok ember. Magyarország viszont nekem mindig is a gyönyörű tál és az elveszett emlékek vára lesz, amiket néha-néha leporolok. A szörnyű gazdasági helyzet és a bunkó emberek ellenére mégis van benne valami gyönyörű...
Lehúztam a kocsi ablakát és hagytam, hogy a szél vigye mindenfelé a hajam. A látvány magával ragadott. Még csak kora nyár volt, de az idő máris rákényszerített a rövid farmerokra és a lenge trikókra. De még így sem volt olyan meleg, mint HB-en!

Végre hazaértünk és lecuccolhattunk.
-Merre van a te szobád? - vigyorodott el Brian.
-Kíváncsi vagy, mi? - kacsintottam rá és elindultam a legbelső szobába.
Mikor beléptem, megcsapott a nosztalgia.

Könnyek szöktek a szemembe és nem akartam elhinni, hogy újra otthon vagyok...

-Itt kezdődött minden. - mosolyodtam el.
Szobám egyik fala tele poszterekkel, saját festményeimmel. A polcokon a régi képek, plüssök és kacatok még mindig ugyan úgy álltak, ahogy otthagytam őket. Az ágyam ugyan abban a sarokban. Fejtámlája mellett a képek, lopott plakátok és mindenféle emlék, amit a régi barátokkal szereztem.
-Szóval így nézek ki egy poszteren. - állt meg a hatalmas Avenged Sevenfold kép előtt.
-Ne fényezd magad! - álltam mellé, majd átkarolt.
Tekintete a mellettük lévő, The Rev képre és a szinte kis szentélyre terelődött, ahol volt egy fotel.
-Fú... ez...

-Mindennél jobban szerettem ott ülni és semmit sem csinálni. Megnyugtatott és így éreztem, nem vagyok egyedül... - mondtam halkan.
-Elég fanatikus voltál.
-Most is az vagyok. - mosolyodtam el, majd adtam Briannek egy puszit.

Leült ágyamra és végignézte a falra ragasztott képeket.
-Ez vagy te? - röhögött fel. - Nemár!
-De-de. Itt 3 éves voltam és amint látod, a világ legaranyosabb kislánya.
-Hát ez kész! - röhögött még mindig. - Jézusom, de pici voltál!
-Na! Elég most már! - kezdtem kipakolni, mire belépett a bátyám is. - Matt! - ugrottam a nyakába.
-Matt? - ült fel azonnal Syn.
-Annyira örülök, hogy látlak! - kezdtem el ugrálni.
-Én is húgom! - mosolygott a bátyám.
-Na, akkor bemutatom neked Briant! - léptem mellé. - Brian, ő itt Matthew, a bátyám. Matt ő itt Brian.
-Helló, már elég sokat mesélt rólad M..
-Beszélsz angolul?
-Persze!
-Legalább téged nem kell egyfolytában fordítanom neki! - forgattam a szemeimet.
-Hát igen, de nekem mennem is kell vissza, még van 3 ügyfelem.
-Oké, vacsira siess vissza!
-Próbálkozom! - mondta, majd elsietett.

~

Syn:

A vacsi?
Elég égő volt... Egyedül a bátyával tudtam beszélgetni, mert a többieknek fordítani kellett, egyfolytában.
Mary anyukája eszméletlen kedves, de a faterja... nekem gyanús, nagyon is!
Nem akartam beleszólni, de kelleténél több pia csúszott le neki...

Volt még fél óránk elkészülni, mivel a barátaival elmentünk bulizni.
-Mary beszélhetnénk? - kérdeztem tőle még készülődés közben.
-Az alkoholista apám?
-Hát nem így akartam kifejezni magam, de igen.
-Szokj hozzá. Ő ilyen... Csak ne húzd fel, mert akkor minden kötél szakad és jó nem lesz belőle! - 

szedte össze a sminkjeit.
-És anyud ezt hogy bírja?
-Tudja kezelni a helyzetet, de volt, hogy Matt majdnem nekiment apámnak... és meg persze nem tehettem semmit, mert ha megüt nekem annyi...

-Persze, totálisan érthető...
Valahogy éreztem, hogy ilyesmi a szitu...
Mary nem nagyon mesélt nekem a családjáról és ilyen részleteket nem tudtam meg. Gondoltam, hogy nem egyszerű eset, de már meg tudom érteni miért voltak/vannak furcsa szokásai,
-Készen vagy? - állt elém, majd megigazította pólómat.
-Igen. - bólintottam mosolyogva.
-Akkor indulás! Először elmegyünk Reginahoz aztán oda jön értünk a faszija! Oké?
-Oké! - bólintottam vigyorogva.