WWNFY 5. 17.

se5.
17.fejezet: " Ha már itt vagy..."

Mary:

Annyi volt a szerencsém, hogy Regina és Ben tudnak angolul... Nem is tudom, hogy hoztam volna haza Synt ha nem is tudnak beszélni, kész katasztrófa lett volna az egész.

Szóval ott ültünk Regina konyhájában, egy üveg Red Label után és össze-vissza magyaráztunk már mindent, Brian pedig még alig érezte a fejét valamennyire.
Éééés jöttek a jobbnál jobb kérdések...
-És Brian ti próbáltátok már a tengerparton? - hajolt hozzá Regi, már totál részeg fejjel.
-Hát... - nézett rám Syn.
-Regina, mi nem ti vagyunk! - néztem barátnőmre.
-Elég! - emelte fel kezét, majd beleivott az üvegbe. - Szóval... Miért is hajtottál rá, te pedofil?
-Te tanítod őket erre? - nézett rám Brian kétségbeesve, majd mindenki elkezdett röhögni.
-Na! - toppant be Tobias, Regina barátja. - Mehetünk, a kocsi már kint van! - vigyorodott el.
Mindenki összeszedte a cuccát és indultunk.
Regina és Tob elől, Beni, Syn és én pedig hátul. Ben barátnője már ott várt minket a kocsmában.
A tető kinyithatós volt, így természetesen én ültem középen.
-Itthon vagyoooooook!- kiabáltam egy üveg pezsgővel a kezemben, konkrétan a kocsi tetején. - Kapjátok be köcsögök! - röhögtem fel.
A szabadság illata ismét megcsapott.
-Mary nem akarsz lejönni?
-Nem! - válaszoltam mosolyogva, majd lehunytam szemeimet és hátradöntöttem fejem.
Be voltam rúgva, nem érdekelt semmi. Tudtam, hogy Brian itt van velem és ő is ugyan úgy baromkodik a többiekkel mint én. Náluk több ember nem kellett...

-Mary, itt vagyunk! - állt le a kocsi.
-Na baszd meg! - szálltam ki bukdácsolva a kocsiból.
Egy régi, közös szórakozóhelyre érkeztünk meg...
-Jól vagy? - fogta meg kezem Brian.
-Persze! - csuklottam egyet mosolyogva. - Na gyerünk! - indultam el a bejárat felé, nosztalgikus hangulatban.

~

Syn:

Egy közeli városba mentünk, az elvileges törzshelyükre.
Be kellett látnom, Mary már itt is elég nagy bandával járt mindenfelé... és többségben faszikkal...
Nem tetszett, hogy mindenki körülötte legyeskedik!
-Na, akkor bulizzunk! - emelte fel poharát Regina kiáltozva.
A zene hangos volt, látszott, hogy nem egy kifinomult helység az egész. Cigi és piaszag áradt mindenfelé. Hirtelen engem is elkapott a nosztalgia.
Amikor még mi is lepukkadt bárokba jártunk. Idegesítő lotyókkal, mégis kibaszott jó társasággal elütni az időt, amit amúgy is hasztalanul töltöttünk volna el, felülmúlt mindent... El is felejtettem mennyire jó volt, és most Mary kicsit visszahozta nekem.
-Mary? - ültettem le magam mellé.
-Igen kicsim?
-Kik ezek?
-Ők mind a barátaim. - vonta meg a vállát.
-És miért van itt ennyi... srác?
-Féltékeny vagy?
-Nem, csak nem tetszik!
-Synyster, értsd meg, több mint 3 éve nem voltam itt és hiányoztak nekem! Csak egy estét kérnék, hogy szabad legyek és oda mehessek ahova csak akarok! - nézett rám hatalmas szemekkel.
-Na jó! - mosolyodtam el. - Ma este azt csinálsz, amit akarsz, de persze keretek között!
-Szeretlek! - csókolt meg hosszasan, de már nem is volt mellettem.
Ameddig ő járkált mindenfelé én pár haverjával beszélgettem.
Elég vegyes társaság volt.
Okos, buta, szerény, kicsapongó, ribancos, feszült. Lénygében egymás ellentétei voltak, de együtt mégis valami olyat alkottak, amit le nem lehet írni. Totálisan feloldódtak és mindenki ugyan olyan lett hirtelen.

De azt mondanom sem kell, mindenki úgy tudott inni, mint egy tapasztalt alkoholista.
A végén már alig csúsztak le az utolsó felesek és volt, aki még mintha totál józan lett volna.

Elég szépen lespanoltam a nálam vagy 10 évvel fiatalabb szinte gyerekekkel. Mary egész végig jól érezte magát. Hol sírt, hol nevetett, hol az örömtől sírt. Mindenki baszogatta, hogy "celeb kisasszony" és előjöttek régi becenevek is!
Úgy mint: gettóbula, charmander, MJ, káoszkisasszony.
Jókat röhögtem ami azt illeti...
Végül is, a lényeg az volt, hogy ő jól érezze magát.
Ameddig ő járkált mindenfelé, én ittam és beszélgettem az újdonsült barátaimmal.
-Hát nem képzeltem volna, hogy ti összejöttök. - nézett rám Ben.
-Amúgy ja. - mosolyodott el Regina. - Amikor először meghallottam, én kurvára örültem neki, de azt hittem ez csak egy fellángolás. Sosem volt olyan lány, aki megtudna maradni egy fiúnál. Persze valamilyen szinten te voltál neki az első, de ettől függetlenül még kicsapongó! Gondolom ezt te is észrevetted!
-Hogyne! De úgy látszik, nálam megtudott ragadni. - vigyorodtam el diadalmasan. - Büszke vagyok rá, nekem, nála nem kell több!
-Helyes! - bólintott Ben. - Amúgy mégis hogy bírod ki mellette?
-Ezt hogy érted? - röhögtem fel.
-Olyan zizijei vannak, amiket néha mi sem tudtunk kezelni! - nézett rám Regina. - Imádjuk mind a ketten, de na!
-Nem tudom, nem nagyon vettem észre rajta furcsaságokat!
-Ó, pedig mocskos sok van neki!
-Igen? - néztem rájuk furcsállva.
-Csak telefonnal mer elmenni fürdeni.
-Ha ideges, késekkel játszik, van papírt kezd el tépkedni.
-Részegen ordibál és más nyelveken!
-Nem tudja bekötni a cipőjét, csak ha leül a földre.
Miközben ezeket mondták én csak nevetve ismertem fel, hogy ezek tényleg így vannak.
-Talán pont ezek fogtak meg benne! - vontam meg a vállam.



-Mary! Nagyon, ismétlem, nagyon másnapos leszel! - karoltam át részeg barátnőmet.
-Nem, nem leszek az, csak hagy igyak meg még egy vodkát! - mondta vigyorogva.
-Na nem! - emeltem fel.
-Brian, légyszíves! - kapaszkodott meg a pultban. - Egy vodkát légyszi! - mondta, de alig bírt beszélni a röhögéstől.
-Ne! Ne adj neki!
-De!
-Itt a vodkád! - mondták a haverjai, odajöttek, és beleöntötték a szájába.
-Köszi srácok!
-Lazíts kicsit! - jött oda Mary egyik barátnője, hátranyomta a fejem, és az én számba is öntöttek valami iszonyatosan édes koktélt.
-Ti elmebetegek vagytok! - raktam le barátnőmet. - Már kezdem érteni, hogy bírsz inni ennyit!
-Jól neveltek! - csókolt meg Marilyn. - Szeretlek!
-Én is szeretlek!