WWNFY 5. 18.

se5.
18.fejezet: " Második nap "

Syn:

A legnagyobb meglepetés, a második napon ért... Kiderült, hogy Mary anyukája, Anamarie folyékonyan beszél angolul!

Kint ültem a konyhájukban reggel és kortyolgattam a kávét, mikor leült mellém és elkezdtünk beszélgetni...
-Hogy aludtál Brian? - nézett rám.
-Maga... beszél angolul? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Igen, de kérlek tegezz már! Hiszen majdnem egyidősek vagyunk! - emelte fel az egyik szemöldökét.
-Ezzel most nem tetszését fejezi ki, a korkülönbséggel kapcsolatban?
-Hát igen. - bólintott. - Őszinte leszek, az elején egyáltalán nem pártoltam. De mikor megláttam, hogy mennyire szereted és tudsz rá vigyázni, rájöttem, hogy te kellesz neki. Nem volt sok szerencséje ilyen téren!
-Igen, azt tudom. - mosolyodtam el ismét. - Köszönöm!
-Ugyan már! Kérlek ezentúl is vigyázz rá!
-Igyekszem, bár amilyen meggondolatlan...
-Igen, ne is mondd! 17 évig voltam vele, minden egyes részét ismerem. - nevetett fel. - Milyen volt a tegnapi buli?
-Hát kicsit olyan volt, mint egy gyerekzsúr, de jól éreztem magam.
-Az a lényeg! - mosolygott rám Ana, majd mikor kihúzta a fiókot, azt véletlen teljesen kijött és minden irat kiesett belőle.
-Segítek! - siettem oda.
-Nem, köszönöm, nem kell. - kezdte el felszedni a mappákat.
Kiesett egy lap és nekem megakadt rajta a szemem.
"Válás"
Ezt a kis szót megértettem és elég volt, hogy mindent kitaláljak.
-Anamarie! - néztem anyósomra kérdően, aki csak lesokkolt arccal pillantott vissza.
-El ne mondd neki! - pillantott körbe könnyes szemekkel. - Nem tudhat róla, semmiféleképpen!
-De Ana, ez elég fontos!
-Nem, nem annyira, mint hiszed!
-Nekem mondod? Már egyszer váltam, pontosan azért, hogy Maryvel lehessek. Mai napig be kell mennem néha tárgyalásra a volt menyasszonyom miatt és tudom, mennyire megviseli az embert!
-Rendes tőled, de megoldom egyedül is.
-Mit oldasz meg egyedül? - lépett be Mary apukája.
-Semmit... - fordította el fejét Anamarie.
-Te meg mit kotnyeleskedsz bele ezekbe az ügyekbe? - kapta ki a kezemből Igor a papírokat.
-Tessék? Egy szót sem értek! - néztem az "apósomra" értetlenül, de az már lendítette a karját.
-Azonnal hagyd abba! - kiáltott fel Matt, mire Mary azonnal odaszaladt.
-Ez meg mi? Te meg mit csinálsz?! - mérte végig apját, a barátnőm. - HOGY MERSZ KEZET EMELNI RÁ?
-Mary, nyugodj le, nem történt semmi baj! - néztem barátnőmre, de őt teljesen elöntötte a düh.
-Megint részeg vagy mi?! - fogta meg apja karját Matt, majd a falhoz lökte. - Elég volt belőled! Most azonnal elpakolom anyát!
-NEM! MÉG VÉLETLENÜL SEM VISZED EL SEHOVA!
-Kussolj te utolsó szemét! - kezdte el ütni Mary Igort, de amilyen gyorsan tudtam, leszedtem róla.
Csak pár szót értettem az egészből, de tudtam itt hatalmas balhé lesz ha gyorsan nem csinálunk valamit!
-Brian, kérlek pakoljatok össze pár cuccot anyunak is és üljetek be a kocsiba!
Nem kellett 10 perc és már bőröndökkel a kezünkben rohanunk ki a lakásból.
Mindent bedobáltunk a csomagtartóba, beültünk és Matt már hajtott is.
-Hova megyünk?
-Az én lakásomba. Nem maradhattok itt, főleg nem anya!
-Most miért kellett ez? - szólalt meg Anamarie.
-Anya, te mióta...
-Igen, beszélem a nyelvet! Gyerekek, ezt nem lehet így! El kell intézni a papírokat, hogy elváltunk.
-Igaza van! - vágott rá egyet a kormányra Matthew.
-De te ügyvéd vagy, az ilyeneket el tudod intézni nem?
-Talán... mondjuk kicsit félre tudom rakni a többi ügyfelet és akkor már talán holnap behívatom apát és elintézzük. Természetesen egy másik ügyvéddel, mert én nem csinálhatom!
-Oké, de utána hova megyek? - nézett körbe Anamarie, mire hatalmas csönd lett.
-Hé', és ha el tudnánk intézni neki, hogy vízumot kapjon és kijönne hozzánk?
-Hozzátok nem kötelező vízum, úgy tudom!
-Ez elég merész ötlet, nem? - nézett rám Mary.
-Nem, sőt... - mondta Matt. - Nekem per pillanat nincs annyi keresetem, hogy el tudjam tartani még anyát is és én is Skóciába készülök.
-Akkor ez marad! - bólintottam egyet.


~


Mary:


Remegtem az idegtől és ez Briannek is feltűnt. Magához szorított és simogatta a karom, de hasztalan.

Végül is a bátyámnál kötöttünk ki.
-Biztos jó ez így? - tette le a cuccait anya.
-Igen anya, jó így! - sóhajtott Matt. - Most el is kezdek intézkedni! - mondta, de már nyomkodta is a telefonját...




~~~~


3 nap azzal telt el, hogy apám és anyám elváltak...
Mindeközben engem szétvetett az ideg és elviselhetetlenül viselkedtem Briannel is.
Ben és Regina persze eljöttek meglátogatni minket, hogyan viseljük ezt az egészet és szerencsére előttük tudtam is tartani magam.
Nem tudom, innen hogyan tovább....



~~~~


-Még van 2 heted a turnéig. Tudod? - fogta meg a kezem Brian, már a reptéren.
-Tudom... - sóhajtottam egy hatalmasat. - Indulhatunk?
-Persze! - mosolygott rám anya, bőröndjével a kezében.
Minden el lett intézve, köszönhető minden Mattnek.
Könnyes búcsút vettünk mindenkitől és szálltunk is fel a gépre...