MK 34.

34.fejezet: " Esetleg? "

Renée:

-Hol voltál? - nézett rám Andy a kapubejáróban.
-Hát őőő... - húztam el a számat, majd felmutattam a törött deszkát és kínosan elnevettem magam.

-És a haverjaid?
-Mivel tudom hogy csak lebasznád őket, elküldtem mindenkit.
-Még szép hogy lebasznám őket! Hülye vagy? - mondta, majd bekísért. - És a térded? - kérdezte, mire belőlem kitört a sírás.
-Andy, ott volt a helyünkön Ben és elhordott mindennek. - mondtam halkan.
-Hogy mi van?
-Nem tudom minek jött oda, vagy hogy talált oda, de basszus...
-Ne is foglalkozz vele. Nagyképű bunkó. - kísért be a lakásomba. - Add ide azt és ülj le. Ellátom a sebeidet! - parancsolta, majd ledobtam magam a nappaliba és elmeséltem neki az egészet.
-Tököndobtad? - nevetett fel, miközben lekötözte a térdemet.
-Igen. - mondtam kuncogva.
-Na jó, készen is vagy. - mosolygott rám, majd addot a homlokomra egy puszit. - És amúgy a srác nevét nem tudod?
-Nem, de mondtam neki, hogy keressen meg.

-Nem engedem be ide!
-Andy! - ütöttem mellkason. - Segített és... és egész helyes is. - éreztem hogy elpirulok.
-Húgom, mindig beleesel ezekbe a csapdákba, jó lenne ha innentől már odafigyelnél.
-Ez most más lesz! Biztosan! Érzem!
-Hiszem ha látom! - borzolta össze hajam. - De nekem most le kell lépnem, csak este jövök. Megleszel? Hívjam át Ashleyt?
-Nem szükséges, okés lesz minden!

~

Amilyen ügyes voltam, TV nézés közben elaludtam a kanapén.
Kicsavaradott nyakkal és zsibbadó karral ébredtem fel a telefonom pittyegésére, amin egy twitter üzenet várt és egy követés.
Ashton Hampton és mellette egy kép.

-Szóval Ashton... - mosolyodtam el magamban, majd megnyitottam az üzenetet.
"Deszkával tökön ütni? :D 

Renée Biersack, ott hagytad a térdvédődet.
Vissza kellene adnom! ;)"

Felnevettem és azonnal válaszoltam neki.

"Ezt vegyem randira hívásnak?"

És már jött is az üzenet.
"Esetleg?"

Még szélesebb mosoly ült az arcomra.

"Eljössz? Kimozdulni nem nagyon tudok... :D"
"Persze! :)"

Leírtam neki a címet és negyed órán belül, már csöngetett is valaki.
-Nyitva van, gyere be! - kiabáltam oda.

-Szia! - állt meg a nappli közepén mosolyogva Ashton.
-Szia! - pórbáltam felállni, de nem ment.
-Ne, ne kelj fel! - ült le mellém. - Akkor bemutatkozom! Ashton Hampton!

-Renée Biersack. - mosolyogtam rá.
-A védőd. - tette le az asztalra.
-Köszönöm. - vettem egy mély levegőt.
-Hogy vagy? - mutatott a térdemre.
-Egyre jobban, köszönöm. A bátyám segített helyrehozni a kötésemet.
-A bátyád? Van tesód?
-Igen, Andy Biersack. Nem ismered? - válaszoltam értetlen arckifejezéssel.
-Bocsi, de nem. - vigyorgott rám.

-Egy punk-rock-metál banda énekese.
-Tényleg sajnálom, de nem hallgatok ilyen zenéket. - nevetett fel, mire kikerekedtek a szemeim.
-Uramatyám, téged az ég küldött ide! - csaptam össze tenyereimet.
-Nem hiszem, hogy egy angyal lennék, de ezt hogy érted?

-Te vagy majdhogynem az első ember, aki nem ismeri őt. Mindenki csak azért szokott általában megismerkedni velem, mert megtudták hogy ő a bátyám. Nagyon sok hülye rajongó veszi körül és mindent képesek lennének megadni érte!
-Hú, hát... én szerintem beleőrülnék ha ilyen lenne. - nevetett fel. - Bocsi, lehet nincs közöm hozzá, de... ki volt az a srác ma? - mondta, közben felém fordult.

-Az exem barátja, de igazából nem voltunk együtt.
-Ha nem tévedek, Asking Alexandriás?
-Igen. - pillantott rá értetlenül. - Te ezt meg honnan tudod?
-Hát... elég népszerű vagy a deszkások között. - bólintott egyet vigyorogva. - Nem vagy semmi egy nőszemély.
-Ezt dícséretnek veszem! - nevettem fel. - És te hogy keveredtél a mi kis területünkre?
-Pár napja költöztünk vissza és régen mindig oda jártam.
-Furcsa, soha nem láttalak ott! - ráztam meg a fejem.
-Már egy pár éve Norvégiában éltem. - vonta meg a vállát.
-Ha nem túl kínos, miért?
-A szüleim elváltak én pedig apámhoz kerültem, aki kiköltözött oda. De végre hazajöhettem és most újra élem Los Angelest. - nézett végig szemeimbe.
-Az azért elég kemény. - bólintottam elismerően. Kicsit kínosan is éreztem magam, amiért ilyen kínos témára tapintottam rá.
-Amúgy... kik vannak a ház másik részében?
-Ja, a bátyám meg a barátnője. - válaszoltam lezserül.
-És ti csak így lazán együtt éltek?
-Aha. - bólintottam mosolyogva. - Nem akartunk még külön válni, max majd ha házasodnak vagy valami.