se6.
1.fejezet: " Drága M. "
1.fejezet: " Drága M. "
Mary:
-Gyerekek, fontos nekünk átmenni majd a BVB buszába? Nem az, bírom őket de olyan kényelmes csak így hárman!
-De amúgy meg szerintem nem olyan fontos átmenni hozzájuk. Sokan lennénk.
-Azt biztos. De csak pár város és felszáll Chris is! - mondta Joe, mire értetlen arccal szakadtam ki a videójátékok csodálatos világából.
-Tudod, az új dobosunk!
-Ja, tényleg! - sóhajtottam. - Mióta is vagyunk úton?
-Úgy kb. 6 órája.
-Már unom! - dobtam a kanapé másik felébe a konzol kart. - Csináljunk már valamiiiiiit! - nyújtottam az ég felé a kezem.
-De amúgy meg szerintem nem olyan fontos átmenni hozzájuk. Sokan lennénk.
-Azt biztos. De csak pár város és felszáll Chris is! - mondta Joe, mire értetlen arccal szakadtam ki a videójátékok csodálatos világából.
-Tudod, az új dobosunk!
-Ja, tényleg! - sóhajtottam. - Mióta is vagyunk úton?
-Úgy kb. 6 órája.
-Már unom! - dobtam a kanapé másik felébe a konzol kart. - Csináljunk már valamiiiiiit! - nyújtottam az ég felé a kezem.
-Zenéljünk egyet? - emelte fel szemöldökét Noe.
-Okés, benne vagyok! - tapsolgattam, majd felültem. Mind a ketten hozták a gitárjaikat és végre hasznosan töltöttük el az időt.
-Mi lenne ha írnánk egy számot? - mosolyodtam el. - És csinálhatnánk egy útinaplót is! - csillantak fel a szemeim.
-Jó és akkor már talán a rajongó kérdésekre is válaszolhatnánk!
-Ez jó ötlet! Noe, te jól tudsz kamerázni, nem?!
-Hát igyekszem vele! - mondta, majd előkereste a kameráját és lerakta szembe velünk az asztalra. Elindította a kamerát, ami egyenesen ráközelített az arcomra.
-Légyszíves a réncaimat is kapd le! - vigyorogtam rá.
-Milyen ráncokról beszélsz? - ült mellém vigyorogva Joe, majd a másik fiú beállította a szerkentyűt.
-Amúgy srácok, már megy! - szólt oda Noe, majd mind a ketten ledermedve néztünk a lencsébe.
-Sziasztoooook! - integettünk nevetve.
-Mondod? - nézett rám Joe.
-Persze! - bólintottam. - Szóval srácok, mint ti is tudjátok, idén turnéra indultunk a Black Veil Brides-el. Úgy döntöttünk, beleshettek a kulisszák mögé és készítünk nektek egyfajta "útinaplót".
-Hogy őszinték legyünk, mégcsak most kezdtünk el utazni és embertelenül unatkozunk. - forgatta szemeit Joe, majd Noe böfögött egy hatalmasat.
-Bocsánat, tündérhapci! - fordult el, mire mi felröhögtünk.
-Szóval a tröténetnek van mégegy lényeges dolga! - emeltem fel ujjamat figyelmeztetően.
-Sok kérdést kaptunk tőletek a bandával, a turnéval kapcsolatban.
-És mi arra gondoltunk, hogy mivel úgyis sokat utazunk, válaszolunk nektek rá! - fejebte be a basszerosunk, mi ketten pedig csak helyeslően bólogattunk.
-A dobosunk majd csak a következő állomáson száll fel, így vele még nem találkozhattok. - vágott szomorú fejet Joe.
-Szóval akkor talán el is kezdhetnénk! - csatam össze tenyereimet, majd magam elé rakta gépemet.- Szóval az első, rögtön Noehoz van irányítva. Olvasod?
-Aha! Tehát akkor... "Kedves Noe. Mióta megjelentél a zeneiarban, egyfolytában figyellek téged. Lenyűgöz a gitártudásod, te vagy a példaképem! A chicagoi koncerteteken az első sorban fogok tombolni, már alig várom, hogy élőben láthassam az egész bandát! Hajrá, űzzétek, hajtsátok!" Jaj, hát ez nagyon kedves! Köszönöm szépen, nekem megtiszteltetés, hogy ennyire szerettek engem és persze ezt a két dilinyóst is mellettem.
-Hé'!
-Ilyeneket nem mondunk a császárnő jelenlétében! - néztem rá gyilkos tekintettel, mire csak ártatlanul vigyorogtak. - Kövi! Ez nekem! - tapsolgattam. "Drága M.! Imádom a hangodat és bármit megtennék, hogy lássalak élőben is! Remélem nemsokára Európába is jöttök és csatok a fergeteges bulit! Minden elismerésem nektek, ti vagytok a legjobbak! Üdv.: Egy magyar rajongótok! ;)" - mikor felolvastam elakadt a szavam... - Jó tudni, hogy még ennyire régről is vannak rajongók. Nagyon szépen köszönöm, Európát sem felejtjük el, sietünk oda is! Mégegyszer köszönjük, nagyon drágák vagytok! - mondtam, majd küldtem egy puszit a kamerába.
És ez még így ment vagy fék órán keresztül. Volt sok hólye kérdés, érdekes és mindennél több elismerő üzenet. Örültem neki, hogy ennyien odavannak értünk és szeretnek minket.
ha elgondolkodom rajta, igazából a rajongók éltettek egész végig.
Kihajoltam az ablakon és hagytam hogy a szél szanaszét vigye a hajamat. Ismételten megízleltem a szabadság ízét. Brian hiánya már nem volt annyira elviselhetetlen, főleg hogy ott voltak mellettem a fiúk.
Szerettem azt a társaságot.
Az üres országúton, üvöltő zene mellett úgy éreztem bármit megtehetek. Bármit!
-Mary gyere be! - szólt oda Noe.
-Még egy kicsit! - mosolyodtam el.
-Most! - mondta határozottan Joe.
-Jövök! - csuktam be lassna az ablakot és bementem a hátsó részbe. - Mi az? - kérdeztem, mire Noe felemelt egy cigit.
-Ez meg mi? - ültem le közéjük. - Csak nem... - csodálkoztam el, majd mikor meggyújtották a cigit megéreztem a régi, jól ismert illatot. A fű illatát.
-Akkor gyerekek induljon a turné! - tapsolgatott Joe és méghangosabbra vette a zenét.
Fél perccel később elkezdett csörögni a telefonom. Kimentem az étkező részbe és felvettem.
-Igen? - vigyorogtam.
-Ti meg mit csináltok? - Andy...
-Indítjuk a turnét! - nevettem fel. - Átjössz?
-Szabad? A többiek alszanak meg ki vannak dőlve. Amúgy 10 perc múlva megállunk, felvesszük a dobosotokat.
-Na! Megállunk és gyere! - nyomtam ki.
-Okés, benne vagyok! - tapsolgattam, majd felültem. Mind a ketten hozták a gitárjaikat és végre hasznosan töltöttük el az időt.
-Mi lenne ha írnánk egy számot? - mosolyodtam el. - És csinálhatnánk egy útinaplót is! - csillantak fel a szemeim.
-Jó és akkor már talán a rajongó kérdésekre is válaszolhatnánk!
-Ez jó ötlet! Noe, te jól tudsz kamerázni, nem?!
-Hát igyekszem vele! - mondta, majd előkereste a kameráját és lerakta szembe velünk az asztalra. Elindította a kamerát, ami egyenesen ráközelített az arcomra.
-Légyszíves a réncaimat is kapd le! - vigyorogtam rá.
-Milyen ráncokról beszélsz? - ült mellém vigyorogva Joe, majd a másik fiú beállította a szerkentyűt.
-Amúgy srácok, már megy! - szólt oda Noe, majd mind a ketten ledermedve néztünk a lencsébe.
-Sziasztoooook! - integettünk nevetve.
-Persze! - bólintottam. - Szóval srácok, mint ti is tudjátok, idén turnéra indultunk a Black Veil Brides-el. Úgy döntöttünk, beleshettek a kulisszák mögé és készítünk nektek egyfajta "útinaplót".
-Hogy őszinték legyünk, mégcsak most kezdtünk el utazni és embertelenül unatkozunk. - forgatta szemeit Joe, majd Noe böfögött egy hatalmasat.
-Bocsánat, tündérhapci! - fordult el, mire mi felröhögtünk.
-Szóval a tröténetnek van mégegy lényeges dolga! - emeltem fel ujjamat figyelmeztetően.
-Sok kérdést kaptunk tőletek a bandával, a turnéval kapcsolatban.
-És mi arra gondoltunk, hogy mivel úgyis sokat utazunk, válaszolunk nektek rá! - fejebte be a basszerosunk, mi ketten pedig csak helyeslően bólogattunk.
-A dobosunk majd csak a következő állomáson száll fel, így vele még nem találkozhattok. - vágott szomorú fejet Joe.
-Szóval akkor talán el is kezdhetnénk! - csatam össze tenyereimet, majd magam elé rakta gépemet.- Szóval az első, rögtön Noehoz van irányítva. Olvasod?
-Aha! Tehát akkor... "Kedves Noe. Mióta megjelentél a zeneiarban, egyfolytában figyellek téged. Lenyűgöz a gitártudásod, te vagy a példaképem! A chicagoi koncerteteken az első sorban fogok tombolni, már alig várom, hogy élőben láthassam az egész bandát! Hajrá, űzzétek, hajtsátok!" Jaj, hát ez nagyon kedves! Köszönöm szépen, nekem megtiszteltetés, hogy ennyire szerettek engem és persze ezt a két dilinyóst is mellettem.
-Hé'!
-Ilyeneket nem mondunk a császárnő jelenlétében! - néztem rá gyilkos tekintettel, mire csak ártatlanul vigyorogtak. - Kövi! Ez nekem! - tapsolgattam. "Drága M.! Imádom a hangodat és bármit megtennék, hogy lássalak élőben is! Remélem nemsokára Európába is jöttök és csatok a fergeteges bulit! Minden elismerésem nektek, ti vagytok a legjobbak! Üdv.: Egy magyar rajongótok! ;)" - mikor felolvastam elakadt a szavam... - Jó tudni, hogy még ennyire régről is vannak rajongók. Nagyon szépen köszönöm, Európát sem felejtjük el, sietünk oda is! Mégegyszer köszönjük, nagyon drágák vagytok! - mondtam, majd küldtem egy puszit a kamerába.
És ez még így ment vagy fék órán keresztül. Volt sok hólye kérdés, érdekes és mindennél több elismerő üzenet. Örültem neki, hogy ennyien odavannak értünk és szeretnek minket.
ha elgondolkodom rajta, igazából a rajongók éltettek egész végig.
Kihajoltam az ablakon és hagytam hogy a szél szanaszét vigye a hajamat. Ismételten megízleltem a szabadság ízét. Brian hiánya már nem volt annyira elviselhetetlen, főleg hogy ott voltak mellettem a fiúk.
Szerettem azt a társaságot.
Az üres országúton, üvöltő zene mellett úgy éreztem bármit megtehetek. Bármit!
-Mary gyere be! - szólt oda Noe.
-Még egy kicsit! - mosolyodtam el.
-Most! - mondta határozottan Joe.
-Jövök! - csuktam be lassna az ablakot és bementem a hátsó részbe. - Mi az? - kérdeztem, mire Noe felemelt egy cigit.
-Ez meg mi? - ültem le közéjük. - Csak nem... - csodálkoztam el, majd mikor meggyújtották a cigit megéreztem a régi, jól ismert illatot. A fű illatát.
-Akkor gyerekek induljon a turné! - tapsolgatott Joe és méghangosabbra vette a zenét.
Fél perccel később elkezdett csörögni a telefonom. Kimentem az étkező részbe és felvettem.
-Igen? - vigyorogtam.
-Ti meg mit csináltok? - Andy...
-Indítjuk a turnét! - nevettem fel. - Átjössz?
-Szabad? A többiek alszanak meg ki vannak dőlve. Amúgy 10 perc múlva megállunk, felvesszük a dobosotokat.
-Na! Megállunk és gyere! - nyomtam ki.
Nagyon örülök az új résznek, már hiányom volt. Egy megjegyzés, az Black Veil Brides, nem Birds. Bocsánat, hogy kötözködöm, csak nagyon szemet szúrt. Amúgy odáig vagyok a blogodért, csak így tovább!
VálaszTörlésIgen, elég sokáig elhanyagoltam a blogot :/
TörlésJaj nem, köszönöm hogy szólsz, csak néha már annyira sietek hogy vissza sem olvasom mit írok. Még egyszer köszi! ;)
~foREVer <3