35.fejezet: " Megmutatom! "
Renée:
Ashton egészen este 11-ig ott volt nálam.
Filmeztünk és közben egy mocskos jót beszélgettünk.
Megtudtam, hogy 22 éves és 13 éve deszkázik. Nem laknak messze tőlünk, max. 4 utcára. Tényleg furcsának tartottam, azt a dolgot, hogy még nem is hallottam róla.
Pedig nagyon helyes... és kedves is...
Ahogy hazaért, egyből írt is.
Még hajnali kettőig "csevegtünk". Elköszönés előtt kért tőlem még egy találkozót, amire természetesen igent mondtam.
~
2 héttel később.
Filmeztünk és közben egy mocskos jót beszélgettünk.
Megtudtam, hogy 22 éves és 13 éve deszkázik. Nem laknak messze tőlünk, max. 4 utcára. Tényleg furcsának tartottam, azt a dolgot, hogy még nem is hallottam róla.
Pedig nagyon helyes... és kedves is...
Ahogy hazaért, egyből írt is.
Még hajnali kettőig "csevegtünk". Elköszönés előtt kért tőlem még egy találkozót, amire természetesen igent mondtam.
~
2 héttel később.
Ashton elkísért mindehova. Eljött velem a dokihoz, bevásárolnom, új deszkát venni, stb..
Egész jól megvoltunk egymás mellett és amit a legjobban furcsálltam, hogy Andy is kezdte megkedvelni. Juliet meg... hát ő szinte azonnal beleszeretett a csávóba. Képletesen.
-Hol a kis barátod? - emelte fel szemöldökét Juliet, miközben segített felrakni a fáslikat.
-Nemsokára jön. - mosolyodtam el szélesen. - De még nem vagyunk együtt.
-Ugyan már! - legyintett egyet. - De Renée... azt ne mondd, hogy még nem történt semmit!
-Hát... nem történt semmi. - mondtam értetlenül.
-Na ne! Egy csók se? - akadt ki.
-Nem, még az sem!
-És legalább egy puszi?
-Úgy köszönünk egymásnak. - vontam meg a vállam.
-Legalább közeledik valamilyen szinten? Átkarol, szorosan ölel, célozgat, figyel téged?
-Szokott ilyeneket, de java részét inkább azért, mert sokat kísér dokihoz és vigyáz rám.
-Andy, szóljatok már hozzá valamit! - fordult a bátyámél felé.
-Eee.... - nézett oda Andrew.
-Szerintem ennél több az eljegyzési nem is kell. - rázta meg a fejét a testvérem.
-Nem, nem nem! Ez nem így megy. Ashton egy kurva helyes srác, aki illik is hozzád! - állt fel Juliet.
-Köszönöm kicsim! - mosolygott rá Andy.
-Te most maradj csendben! - emelte fel a kezét Jul. - Nem értem miért nem kezdeményezett még... nem tudom megérteni, hiszen próbálkozik és... Ashley? Vélemény?
-Biztos vagy te benne? - vigyorodott el Ashley.
-Jó, mégsem...
Pár másodperces csönd után, elkezdett csörögni a telefonom.
-Igen?
-Szia, lassan ott vagyok nálad! - Ashton...
-Okés, gyere csak be! Szia! - nyomtam ki a telefont. - Most ha nem haragszotok meg, én elmennék. - keltem fel a fotelból.
-Mit csináltok?
-Filmezünk. - inudltam a kijárat felé.
-Aztán?
-Megy haza.
-Ez most komoly? - tette csípőre kezét Juliet. - Miért nem jöttök át? Kicsit iszogatunk aztán körbenézünk a belvárosban.
-Kik lesznek velünk?
-Mi hárman és még gondolom akikkel összetalálkozunk.
-És a lábam?
-Deszkázni tudsz, akkor bulizni is! - bólintott Ash.
-Nem tudom, megkérdezem tőle. - néztem körbe.
-Miért? Nem bír minket? - emelte fel fejét Andy.
-Nem erről van szó, csak legutóbb is úgy méregettétek, hogy szegény gyerek totál zavarba volt és azt sem merte megkérdezni, hogy hogy vagyok! - mondtam, mire felröhögtek.
-Gyertek ti csak szépen. - mosolygott Ashley, majd kibontotta 4. üveg sörét.
Sóhajtozva kiléptem a lakásukból, egyenesen és egyenesen az enyémbe indultam. Legnagyobb meglepődésemre, Ashton már bent ült a nappalimban.
-Na szia! - mosolygtam rá.
-Szia! Bocsi, hogy bejöttem. - állt fel.
-Nem semmi baj. Viszont lenne itt valami.
-Igen?
-Juliet, Andy és Ashley ma mennek a városba és előtte iszogatnak kicsit. És szeretnék, ha mi is velük mennénk. - néztem rá hatalmas szemekkel, de ő csak ledermedve állt előttem. - Ha nem szeretnél, akkor nem kell, csak-
-Nem, nem erről van szó! - rázta meg a fejét. - Csak csodálkozom, hogy elhívtak engem is. Azt hittem, nem bírnak.
-Mi? - nevettem fel. - Dehogy is! Ne beszély hülyeségeket, még szép hogy bírnak. Ők meg azt hitték, te nem csíped őket.
-Na ne! A bátyád kurva jó arc, Juliet meg... Juliet meg bolond, de pont amennyire kell.
-Örülök, hogy így látod, ugyan ez a véleményem. - mosolyogtam rá. - Na? Akkor?
-Tőlem mehetünk, de így? - nézett végig magán.
-Csak egy kocsmába megyünk, oda meg nem kell kiöltözni.
-Hát oké.
-Éééén viszont felhúzok valami másik ruhát.
-Csak egy kocsmába megyünk, oda meg nem kell kiöltözni! - ismételt el engem, majd felröhögött.
-Hahaha... vicces vagy, de macinadrágba nem megyek.
-Szerintem... így is tökéletes vagy. - mért végig.
-Mindjárt jövök! - ráztam meg a fejem vigyorogva.
Felhúztam gyors egy farmer, amibe beleférnek a térszorítóim, egy laza pólót, sapit és indultam is lefelé.
-Azt hittem több időt vesz igénybe. - mosolygott rám Ashton.
-Mert lány vagyok? - löktem meg egy kicsit.
-Hát... mondhatjuk így is.
-Nem ismersz még. - ráztam meg a fejem, majd átvezettem Andyék házába. - Sziasztok, megjöttünk! - léptem be a nappaliba. Juliet bulira készen felöltözve, Andy a szokásos szakadt cuccokban, Ashley pedig egy üveg vodkával az oldalán ült a kanapén.
-Sziasztok!
-Gyertek inni! - emelte fel Ash az üveget. - Ashton? Egy feles?
-Hát... nem tudom. - mosolygott kínosan a fiú mellettem.
-Igen kér! És Renée is! - hozott Juliet pár poharat. Körbeültük a konyhaasztalt és megkezdődött az alapozás.
-Szólalj már meg! - suttogtam oda a mellettem ülő, zavarban lévő fiúnak. - Bírnak téged, nyugi.
-Na srácok. - nézett ránk Juliet. - Még egy ital?
-Már három vodkát levertem, így is sok! - emeltem fel kezeimet.
-Akkor Ashton megissza helyetted!
-Nem, köszönöm, ne-
-Nincs mese! Inni kell! - mondta Ashley, majd elém rakott egy bontatlan sört. - Csak rád vár!
-Andy! Szólj már hozzá!
-Juliet drágám, töltesz nekem is? - kérdezte, mire felnevttünk.
Fél órán belül végre Ashton is feloldódott és végre normálisan tudott beszélgetni mindenkivel. Mi ketten Juliettel csak élveztük a vodka hatását és egyre jobban éreztük, hogy mehetnékünk van.
Lassan el is indultunk, egy közeli kocsmába. A megszokott társaságunk nagy része már befoglalt egy asztalt és nagyban buliztak. Körbemutogattam mindenkinek Ashtont, leültünk és folytatódott a beszélgetés, iszogatás.
-Kijössz egy kicsit levegőzni? - mosolyogtam a mellettem ülő srácra.
-Persze! - mondta, majd egyenesen kiindultunk. - Rosszul lettél?
-Nem, csak már sok ez a tömeg! Tudod Ashton... annyira hiányzott már, hogy olyannal legyek, mint én. - mosolyodtam el.
-De akkor eddig miért korlátoztad magad? A barátaid akikkel a rámpánál szoktál lenni nagyon jó emberek. És olyan is mint te.
-Tudom és bánom is hogy annyi ideig nem beszéltem velük. - húztam el a számat.
-Akkor? - mosolygott rám Ashton.
-Viszont Andyék a családom is... annak ellenére, hogy voltak viták.
-Oké, de ez nem jelenti azt, hogy egyfolytában velük kell lenned! - nevette el magát. - Ne legyél buta! Látom, hogy nem érzed magad annyira jól velük. Hiába mondják, hogy nem számít a stílus a zene, de azért... csak jobban megérted magad azokkal, akik olyanok mint te. Most ezzel nem azt mondom, hogy legyél szűk látókörű, de ha egyszer te ezt szereted és ők nem tudják úgy értékelni ahogy kellene még ha nem is olyasmi a stílus mint a tiéd, akkor értelmetlen. Nekem is van nagyon sokféle barátom a legjobb barátom egy olyan ember, aki csak klasszikus zenét hallgat de viszont az ő haveri köre meg egyáltalán nem értékelte azt, amit én szeretek. Remélem érted mire célzok!
-Kölcsönös tisztelet! - mosolyogtam rá.
-Pontosan! És ahogy észrevettem ők tolerálják ezt az egészet amit te csinálsz, de nem fogadják el úgy ahogy kellene. Na jó, Juliet kivétel, mert ő nagyon tisztel téged! És ez meg is látszik rajta!
-Igen tudom, de nehéz lenne elengedni őket.
-Nem is kell! - karolt át. - Csak nem kell annyira ragaszkodni hozzájuk! Nem vagy már 12 éves kislány, akinek fogni kell a bátyuskája kezét miközben az kíséri a suliba.
-Mondjuk ez is igaz. - nevettem fel.
-Látod? - karolt át. - A világ a tiéd, csak tudnod kell használni. - nézett szemeimbe. - Bármit megkaphatsz!
-És ha én csak egyetlen egy dolgot szeretnék? - meredtem íriszeibe.
-Akkor kívánd, csináld és éld meg! Mi az amit ennyire szeretnél? - kérdzete, mire elpirultam és inkább elfordítottam a fejem. - Renée? - fordította maga felé arcomat. - Én is kívántam, tudod mi az?
-Mi?
-Megmutatom! - vigyorgott, majd közelebb hajolt és megcsókolt.
Egész jól megvoltunk egymás mellett és amit a legjobban furcsálltam, hogy Andy is kezdte megkedvelni. Juliet meg... hát ő szinte azonnal beleszeretett a csávóba. Képletesen.
-Hol a kis barátod? - emelte fel szemöldökét Juliet, miközben segített felrakni a fáslikat.
-Nemsokára jön. - mosolyodtam el szélesen. - De még nem vagyunk együtt.
-Ugyan már! - legyintett egyet. - De Renée... azt ne mondd, hogy még nem történt semmit!
-Hát... nem történt semmi. - mondtam értetlenül.
-Na ne! Egy csók se? - akadt ki.
-Nem, még az sem!
-És legalább egy puszi?
-Úgy köszönünk egymásnak. - vontam meg a vállam.
-Legalább közeledik valamilyen szinten? Átkarol, szorosan ölel, célozgat, figyel téged?
-Szokott ilyeneket, de java részét inkább azért, mert sokat kísér dokihoz és vigyáz rám.
-Andy, szóljatok már hozzá valamit! - fordult a bátyámél felé.
-Eee.... - nézett oda Andrew.
-Nem, nem nem! Ez nem így megy. Ashton egy kurva helyes srác, aki illik is hozzád! - állt fel Juliet.
-Köszönöm kicsim! - mosolygott rá Andy.
-Te most maradj csendben! - emelte fel a kezét Jul. - Nem értem miért nem kezdeményezett még... nem tudom megérteni, hiszen próbálkozik és... Ashley? Vélemény?
-Biztos vagy te benne? - vigyorodott el Ashley.
Pár másodperces csönd után, elkezdett csörögni a telefonom.
-Igen?
-Szia, lassan ott vagyok nálad! - Ashton...
-Okés, gyere csak be! Szia! - nyomtam ki a telefont. - Most ha nem haragszotok meg, én elmennék. - keltem fel a fotelból.
-Mit csináltok?
-Filmezünk. - inudltam a kijárat felé.
-Aztán?
-Megy haza.
-Ez most komoly? - tette csípőre kezét Juliet. - Miért nem jöttök át? Kicsit iszogatunk aztán körbenézünk a belvárosban.
-Kik lesznek velünk?
-Mi hárman és még gondolom akikkel összetalálkozunk.
-És a lábam?
-Deszkázni tudsz, akkor bulizni is! - bólintott Ash.
-Nem tudom, megkérdezem tőle. - néztem körbe.
-Miért? Nem bír minket? - emelte fel fejét Andy.
-Nem erről van szó, csak legutóbb is úgy méregettétek, hogy szegény gyerek totál zavarba volt és azt sem merte megkérdezni, hogy hogy vagyok! - mondtam, mire felröhögtek.
-Gyertek ti csak szépen. - mosolygott Ashley, majd kibontotta 4. üveg sörét.
Sóhajtozva kiléptem a lakásukból, egyenesen és egyenesen az enyémbe indultam. Legnagyobb meglepődésemre, Ashton már bent ült a nappalimban.
-Na szia! - mosolygtam rá.
-Szia! Bocsi, hogy bejöttem. - állt fel.
-Nem semmi baj. Viszont lenne itt valami.
-Igen?
-Juliet, Andy és Ashley ma mennek a városba és előtte iszogatnak kicsit. És szeretnék, ha mi is velük mennénk. - néztem rá hatalmas szemekkel, de ő csak ledermedve állt előttem. - Ha nem szeretnél, akkor nem kell, csak-
-Nem, nem erről van szó! - rázta meg a fejét. - Csak csodálkozom, hogy elhívtak engem is. Azt hittem, nem bírnak.
-Mi? - nevettem fel. - Dehogy is! Ne beszély hülyeségeket, még szép hogy bírnak. Ők meg azt hitték, te nem csíped őket.
-Na ne! A bátyád kurva jó arc, Juliet meg... Juliet meg bolond, de pont amennyire kell.
-Örülök, hogy így látod, ugyan ez a véleményem. - mosolyogtam rá. - Na? Akkor?
-Tőlem mehetünk, de így? - nézett végig magán.
-Csak egy kocsmába megyünk, oda meg nem kell kiöltözni.
-Hát oké.
-Éééén viszont felhúzok valami másik ruhát.
-Csak egy kocsmába megyünk, oda meg nem kell kiöltözni! - ismételt el engem, majd felröhögött.
-Hahaha... vicces vagy, de macinadrágba nem megyek.
-Szerintem... így is tökéletes vagy. - mért végig.
-Mindjárt jövök! - ráztam meg a fejem vigyorogva.
Felhúztam gyors egy farmer, amibe beleférnek a térszorítóim, egy laza pólót, sapit és indultam is lefelé.
-Azt hittem több időt vesz igénybe. - mosolygott rám Ashton.
-Mert lány vagyok? - löktem meg egy kicsit.
-Hát... mondhatjuk így is.
-Nem ismersz még. - ráztam meg a fejem, majd átvezettem Andyék házába. - Sziasztok, megjöttünk! - léptem be a nappaliba. Juliet bulira készen felöltözve, Andy a szokásos szakadt cuccokban, Ashley pedig egy üveg vodkával az oldalán ült a kanapén.
-Sziasztok!
-Gyertek inni! - emelte fel Ash az üveget. - Ashton? Egy feles?
-Hát... nem tudom. - mosolygott kínosan a fiú mellettem.
-Igen kér! És Renée is! - hozott Juliet pár poharat. Körbeültük a konyhaasztalt és megkezdődött az alapozás.
-Szólalj már meg! - suttogtam oda a mellettem ülő, zavarban lévő fiúnak. - Bírnak téged, nyugi.
-Na srácok. - nézett ránk Juliet. - Még egy ital?
-Már három vodkát levertem, így is sok! - emeltem fel kezeimet.
-Akkor Ashton megissza helyetted!
-Nem, köszönöm, ne-
-Nincs mese! Inni kell! - mondta Ashley, majd elém rakott egy bontatlan sört. - Csak rád vár!
-Andy! Szólj már hozzá!
-Juliet drágám, töltesz nekem is? - kérdezte, mire felnevttünk.
Lassan el is indultunk, egy közeli kocsmába. A megszokott társaságunk nagy része már befoglalt egy asztalt és nagyban buliztak. Körbemutogattam mindenkinek Ashtont, leültünk és folytatódott a beszélgetés, iszogatás.
-Kijössz egy kicsit levegőzni? - mosolyogtam a mellettem ülő srácra.
-Persze! - mondta, majd egyenesen kiindultunk. - Rosszul lettél?
-Nem, csak már sok ez a tömeg! Tudod Ashton... annyira hiányzott már, hogy olyannal legyek, mint én. - mosolyodtam el.
-De akkor eddig miért korlátoztad magad? A barátaid akikkel a rámpánál szoktál lenni nagyon jó emberek. És olyan is mint te.
-Tudom és bánom is hogy annyi ideig nem beszéltem velük. - húztam el a számat.
-Akkor? - mosolygott rám Ashton.
-Viszont Andyék a családom is... annak ellenére, hogy voltak viták.
-Oké, de ez nem jelenti azt, hogy egyfolytában velük kell lenned! - nevette el magát. - Ne legyél buta! Látom, hogy nem érzed magad annyira jól velük. Hiába mondják, hogy nem számít a stílus a zene, de azért... csak jobban megérted magad azokkal, akik olyanok mint te. Most ezzel nem azt mondom, hogy legyél szűk látókörű, de ha egyszer te ezt szereted és ők nem tudják úgy értékelni ahogy kellene még ha nem is olyasmi a stílus mint a tiéd, akkor értelmetlen. Nekem is van nagyon sokféle barátom a legjobb barátom egy olyan ember, aki csak klasszikus zenét hallgat de viszont az ő haveri köre meg egyáltalán nem értékelte azt, amit én szeretek. Remélem érted mire célzok!
-Igen tudom, de nehéz lenne elengedni őket.
-Nem is kell! - karolt át. - Csak nem kell annyira ragaszkodni hozzájuk! Nem vagy már 12 éves kislány, akinek fogni kell a bátyuskája kezét miközben az kíséri a suliba.
-Mondjuk ez is igaz. - nevettem fel.
-Látod? - karolt át. - A világ a tiéd, csak tudnod kell használni. - nézett szemeimbe. - Bármit megkaphatsz!
-És ha én csak egyetlen egy dolgot szeretnék? - meredtem íriszeibe.
-Akkor kívánd, csináld és éld meg! Mi az amit ennyire szeretnél? - kérdzete, mire elpirultam és inkább elfordítottam a fejem. - Renée? - fordította maga felé arcomat. - Én is kívántam, tudod mi az?
-Mi?
-Megmutatom! - vigyorgott, majd közelebb hajolt és megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése